Családi ház/villa – Benahavís

Vannak otthonok, amelyeket úgy terveztek, hogy rátelepedjenek környezetükre. Ez az ingatlan pontosan az ellenkezőjét teszi.

A domboldalba integrált építészeti alkotásként megálmodott rezidencia horizontálisan nyúlik el az érett növényzet, a kő, a beton és a hatalmas üvegfelületek között, lehetővé téve, hogy a táj a belső terek állandó részévé váljon.

Az építészet tudatosan letisztult. Az egyenes vonalak, a lapostetők és a természetes anyagpaletta túlzásoktól mentes, kortárs esztétikát teremtenek. Odabent a fa melegséget visz a kő és a lágy tónusok semleges kompozíciójába, miközben a padlótól a mennyezetig érő ablakok a hegyek és a Földközi-tenger felé nyitják meg a fő élettereket.

Az otthon több szinten helyezkedik el, melyeket lift köt össze, kivételesen kényelmessé téve a közlekedést az ingatlan egészében. Két hálószoba a középső szinten, további kettő pedig a felső emeleten található – mindegyik saját fürdőszobával –, így a kiegyensúlyozott elrendezés privát szférát és függetlenséget biztosít a család és a vendégek számára egyaránt.

A fő élettér egymáshoz kapcsolódó helyiségek sorozataként épül fel. A nappali, az étkező és a konyha természetes módon folyik át egymásba, miközben megőrzik saját identitásukat, amelyet egyedi asztalosmunkák és gondosan válogatott anyagok határoznak meg. A konyha tágas, mégis visszafogott, követve a ház többi részének építészeti nyelvezetét: természetes fa, világos felületek és folyamatos kapcsolat a külvilággal.

A hálószobák ugyanezt a nyugalmat árasztják. A nagyvonalú arányok, a bőséges természetes fény és a hatalmas üvegfelületek lehetővé teszik, hogy a kilátás minden szoba részévé váljon. A fő hálószoba szinte privát menedéknek tűnik, egyedi beépített bútorokkal, különlegesen békés atmoszférával és egy olyan fürdőszobával, ahol a kő, a fa és a fém precíz egységben találkozik.

Az építészet azonban a szabadban fedi fel teljes dimenzióját.

Egy tekintélyes méretű fedett terasz hosszabbítja meg a lakótereket a tájba, elkülönített helyszíneket kínálva az étkezéshez, a pihenéshez és a társasági élethez. A természetes kő és a látszóbeton erősítik a design organikus karakterét, miközben a medence a völgy felett lebegni látszik, víztükre pedig szinte egybeolvad a távoli hegyekkel.

Felülről nézve a koncepció különösen egyértelművé válik: egy alacsony építésű rezidencia, amely szinte rejtőzködik a ‌növényzetben, ‌és ‌amelyet ‌inkább ‌arra ‌terveztek, hogy ‌a tájhoz ‌tartozzon, semmint ‌hogy ‌kitűnjön ‌belőle.

Egy ingatlan azoknak, akik értékelik az ‌építészetet, a magánszférát ‌és ‌a ‌természettel ‌való ‌kivételesen ‌szoros ‌kapcsolatot.